fbpx

Egész kislány koromban

csillogó szemekkel bámultam, ahogy Anyukám reggelente gyors és határozott mozdulatokkal sminkel, beszárítja szőkített haját, visszafogottan elegáns magassarkút húz és csinosan nekivág a napnak.

De ami a leginkább lenyűgözött: hogy nála mindig minden összhangban volt és ez számára a világ legtermészetesebb dolga volt… olyan, mint másnak az, hogy ha kimegy az utcára, cipőt húz.

A ruhájának színeihez

pontosan igazodott a hozzá választott fülbevaló, gyűrű, nyaklánc vagy karkötő.

 

A fésülködőasztalánál

katonás rendben egymás mellé igazítva tündököltek az ékszerek. Mennyiszer álltam én ott, bámulva ezeket a csodákat.. és tudtam, hogy ha felnőtt leszek, én is olyan gondosan szeretném majd rendezgetni a saját kis kollekciómat, mint ő tette akkor.

Telt, múlt az idő, én lelkesen gyűjtögettem a bizsu ékszereimet, amikor egy nap szembe kellett néznem a fájdalmas ténnyel: kiderült ugyanis, hogy fémérzékeny vagyok.

Viszlát bizsuk,
fém ékszerek,
ezüstök, aranyak.

Onnantól, a hivatalos diagnózissal a kezemben, csak teljesen műanyag, esetleg fonalakból, gyöngyökből készült ékszert hordhattam anélkül, hogy előjöttek volna a viszkető, vörös kiütéseim, arról nem is beszélve, hogy akkor ennek még nem volt ilyen bőséges kínálata, mint manapság, a választék elkeserítően kicsi volt,közösségi média hiányában főként, az árakról pedig ne is beszéljünk.

Így szépen lassan, kényszerből, leszoktam az ékszerekről – volt egy fülbevalóm, egy nyakláncom és egy karkötőm, pont.

Ha ékszeres bolt mellett vitt az utam, inkább oda se néztem a kirakatban ücsörgő szebbnél-szebb darabokra.

Az összes addig gyűjtött ékszeremnek búcsút mondhattam, nekiadtam a barátnőknek, elosztogattam minden féltve őrzött darabot, hogy inkább ne is lássam. Így elveszett a gyermekkori “varázs”.

pár éve találkoztam egy számomra új anyaggal:

a műgyantával.

Felcsillant a szemem, ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, részt vettem egy workshopon, majd jó pár hónap, bő 1 év kísérletezgetés következett.

Minden percét imádtam.

A bukásokat is, hiszen új dolgokra jöttem rá, más szemszögből is megvizsgálhattam a miérteket, így tökéletesítgetve a saját technikámat, aminek segítségével majd elkészíthetem a saját ékszer kollekciómat.

Eleinte persze csakis magamnak akartam ékszereket készíteni, hiszen annyi éven át vágytam erre, szinte megszállottan gyártottam a különböző színű, anyagú, formájú csodákat.

Épp amilyen az aktuális kedvenc ruhám volt – a jól megszokott régi módon. És visszatért belém a megrögzött vágy, hogy újra felépítsem a saját – most már allergénektől mentes – gyűjteményem, a szivárvány minden színében.

A telhetetlen énem nem volt egyedül

🙂  jött a Hugom is, Anyukám is, majd a barátnők, akik előszeretettel csaptak le az újonnan készült gyűrűkre, fülbevalókra – van köztük, aki szintén fémérzékenységgel küzd, akárcsak én, és olyan is, akik lelkes ékszer rajongóként imádják az egyedi, kifogyhatatlan variációban viselhető ékszereket.

Így született meg a NoMetalia márka.

Egy egyedi, kézzel készített fémmentes ékszer bármely Nőnek aki fémérzékeny, és azoknak is akik egyszerűen csak rajonganak a bizsukért – akik szeretik a szivárvány mindenféle színét magukon viselni.